|
Mikor
Rzsóka 2005.06.28. 21:16
Boldog morzsák
Derengő álmok közt ránk hulló
hajnali fény csillan csapzott hajadon.
Arcodon még boldog morzsák
mosolyognak.
Csak pillantásom simogat.
Talán megérzed.
Szemed lehunyva nyújtod
felém kezed.
Összekulcsolódunk.
A kíváncsi napfény glóriába fon minket.
Nekünk születik a reggel.
Mikor
nem számolom a perceket órákat
napokat éveket másodperceket
úgyis percegnek körülöttünk
sisteregnek
forrnak
én is forrongok és talpalok tovább-tovább
hogy kinyíljon előttem minden virág
és meglessem a pillangók nászát
hogy lássam a zöldellő erdőt sárgává válni
hogy tudjam merre kellene
fordulnom
ha fordul az út
az utak mindig tudják
hova mennek
de én csak sejtek valami irányt a ködön át
nem nem vagy talán
mégis
bizonytalankodom naponta ötvenszer
mialatt lohol velem valami képzeletbeli
villamos
amely letért a sínről
ó ha tudnám
meddig is élek még
akkor sem számolnám a perceket
minden relatív
minden arrafelé tart
ahonnan jöttünk
s kíváncsi vagyok rá
de nem sürgetem
talán én leszek a következő
mondja az idő
mikor nem is kérdezem
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
