Ötven úton túljutottam,
néha boldog asszony voltam.
Pénzes álmok elkerültek,
fű, fa, virág elterültek
előttem, ha közeledtem
titokzatos ösvényeken.
Fülemüle dala csendül,
fülemben nem csak a csend ül,
Mit is mutat ó, mind e kép?
Élni szeretnék mindenképp.

 Tovább...

Szürke homályba süllyed a nap,
s néha már álmodni sem jó.
Emlékektől nehéz minden sóhaj.
Óhajok szálltak holdas esteken,
s belevesztek a menetelő percek
igaz lüktetésébe.
Ma, tegnap, tegnapelőtt, rég…
Hársak, fűzek, pipacsos rétek
dalát hozta a szél felém,
s néha kivirultak, majd dalba fúltak a vágyak.
Mert néha másfelé kanyarog a folyó,
árnyak lesnek az ösvényt szegélyző
tüskés bokrok indái közül.
Csipkerózsika vár, vár,
s elfut mellette az élet.
Szárnyaló csodákban hittem
őszinte gyerekkoromban,
kerestem istent, embert, társat,
virágot, lepkét; színes felhők
kápráztattak, miközben
talpam alatt suhant az út.
Színes kavicsok, kövek,
sziklák, keresztek…
10, 30, 50… szállnak felettem
vándorló évek.
Csak nézek, előttem rügyek
pattannak, s nőnek délceg fává,
bimbók nyiladoznak,
ébrednek virággá.
Csapongok tovább – vergődő lepke -
titkok felhői alatt,
egyre közelebb a röghöz.

MaTeo válasza:

Közel a röghöz

Hiába közeledsz,
nem vagy közelebb.
Gyermekkorod tavaszai,
az áprilisok,
a fénylő fenyvesek,
az esti séták külön utakon,
a kulcsos korcsolya és havas hegyoldal,
a hideg vizű medencék,
a társaság, a társaság,
a rajz és a dob s a zongora,
ezernyi emlék...
az emlékek most is magasra tartanak.
Hiába közeledsz,
nem vagy közelebb.
Nem vagy közelebb, mint eddig bármikor,
bokaficamok, kórház,
sírás és gyötrelem,
aggódás és szenvedély,
földhözragadt gondolatok elleni harcban
erejét vesztő
türelmetlen jóakarat,
kicsinyes gondok...
a gondok eddig is lefelé húztak.
Csodák, csak csodák történtek.
Nem lehet, hogy nem vetted észre,
bevallani nem mered a sok csodát,
amit láttál, s amit adtál,
igen, adtál annak, aki kész volt rá befogadni.
Kérdezd a többieket...
Kérdezd magadat,
titkaid más nem tudhatja, de te igen, s te tudod is.
10, 30, 50
repülnek az évek,
közelednek a csodák,
közelednek az emlékek,
közel az ég s a föld.

Mint eddig, éppoly közel