Hajnalodó

Csontosujjú ágak között
lebeg a tünődő idő.
Tegnapok árnyékában kuporog
a szárnyaszegett lélek.
Álmok születnek,kapaszkodnak, halnak,
hullnak tejfehér semmibe.
Daltalan éjek nesze rebben,
holnapok csillámló szemcséi
harmatoznak dermedt bóbitákra,
s gyöngyhálót terít a szunnyadó rétre
a bizakodó hajnal.

Füstfelhőben


Durva füst marja a torkom,
olcsó árnyék kerget folyton,
leheletem visszafojtom,
lappangó tüzem eloltom.
Harapnék még, ha lehetne,
álmokba és dús életbe,
kapaszkodnék fellegekbe
csillagokról énekelve.
Arcom nedves, könnyek hullnak,
hamvadó szikrái múltnak
pislákolnak, ellobbannak,
füstöt hagynak a holnapnak.
Múlt árnyéka kerget folyton,
lappangó tüzem eloltom,
leheletem visszafojtom,
durva füst marja a torkom.