Ködbe tűnt a táj.
Már csak a homály
gomolyog álmaim
erdejében.
Ágak kusza mélyén
emlékezni próbál
az elmúlás.
Jégcsaptű szúr szíven
daloló pillanatokat.
Fáj a télnek a
daltalan éj.
Múlik a perc,
órák forognak
évekké.
Várj, tán jön még tavasz.
S új ködökkel vár
az örök idő.